Koncertfotózásról mindenkinek

Maga a koncertfotózás mint műfaj az egyik legérdekesebb, de ugyanakkor a legnehezebb fotós téma amit az ember megálmodhat magának. Folyamatosan változó erősségű fények, (ezek a teljes sötétségtől a sokkolóan erős fényekig képesek változni a másodperc tört része alatt.) Füst, hányás, sör, részeg felhergelt táncoló pogózó tömeg. Leöntenek leköpnek, és nem csak a színpadról.

Előkészületek.
A nagyobb koncertekre szükséges úgynevezett AKKREDITÁCIÓ vagy valamilyen hivatalos formába öntött engedély melyel bejuthatsz a koncert vagy fesztivál területére.
Az akkreditációt előre meg kell kérni, mert különben nem tudsz bejutni belépő díj fizetése nélkül vagy pedig a helyszínen a nagy kavarodásban és kapkodásban a koncertszervezők és biztonságiak vagy piárosok nem fognak veled foglalkozni, hogy te most be akarsz menni fotózni ,hanem gyorsan lerendezik a dolgot, ami azt jelenti vagy veszel belépőt vagy hazamész. Akkreditáció nélkül felesleges gondot csinálsz magadnak és mások életét is megkeseríted, és ezzel a húzással nem te leszel a legkedveltebb fotós figura akit ismernek.

Az akkreditáció megszerzése általában csak egy telefonba kerül és kap az ember egy hivatalos nyakba akasztót, csuklópántot vagy kitűzőt amivel beengedik olyan helyekre is, ahova csak a fotósok juthatnak be halandó ember nem. A szakzsargon ezt az azonosítót Passz-nak nevezi.

Nagy koncerteken vagy fesztiválokon (lásd: Pepis sziget, Tokaj hegyalja fesztivál, Volt fesztivál, Balaton szand stb.) a Passz-nak több fajtája is létezhet mely-el korlátozhatják a fotósok   munkáját vagy mozgásterét.

A közérthetőség kedvéért kicsit taglalom ezt a témát mert sok problémától kímélhetlek meg benneteket ezekkel az infókkal. 

Tehát ha azt látod, hogy egy fotós a fotósárokban maradhat a harmadik szám után is fotózni, téged pedig kizavarnak a biztonságiak, az nem azért van mert vele kivételeznek , hanem azért mert az ő fotós passza erre feljogosítja őt. Sőt vannak fotóspasszok amik arra is engedélyt adnak, hogy a színpadra felmehetsz koncert közben fotózni, persze a koncert zavarása nélkül.

Tehát ha azt látod ,hogy téged kizavarnak a fotósárokból 3. szám után ,de van aki még a színpadra is felmehet fotózni akkor nem kell a biztonságiakat szidni ,hogy kivételeznek az illető fotóssal hanem bele kell nyugodni mert neki ehhez joga van, a fotóspasz ami neki van nem olyan mint a többi fotósé.

A 2010-es Tokaj hegyalja fesztiválon én ilyen akkreditációs passzal rendelkeztem.

Figyelem akár milyen akkreditációd is van a helyzettel élni kell nem visszaélni.

A biztonságiak közreműködése nélkül úgysem mész semmire mert ők ismerik a helyszínt,

és ők vannak ott mindenhol. Ne nehezítsd a munkájukat, a paszodat hord a nyakadban vagy jól látható helyen és előre beszéld le mire jogosít a passzod, hogy elkerüld a félreértéseket.

Légy udvarias mindenkivel mert a mai piáros világban a nagymenők már nem öltönyben járnak.

De maradjunk az általános akkreditációnál mert azt halandó ember is megkaphatja.

Tehát a koncert kezdete előtt legalább egy héttel hívjuk fel a koncert szervező céget vagy

személyt, majd jelezzük a fotózási szándékunkat az adott koncertre.

A szervező cégnél rá kérdezhetnek, hogy milyen célból? Kinek a megbízásából? készítjük a képeket- és vagy -milyen megjelenésekre számíthatnak?

Igazából ezekhez az információkhoz nincs sok közük de ők is piárosok és szem előtt kell tartaniuk a saját és az előadók reklám megjelenéseit.

Általában mindenki megkapja az akkreditációt aki kéri de előfordulhat, hogy csak bizonyos számú akkreditálás lehetséges.

Ha meg van az akkreditálás az általában arra jogosít, hogy a koncerten az első három szám idejéig fotózhatunk a fotósárokban ami 10-15 perc, ennyi idő alatt kell megcsinálnunk a jó képeket. Ha letelt a három szám, akkor el kell hagynunk a fotósárkot amit a biztonságiak jeleznek is és lehetséges, hogy a koncerten kívülre kísérnek udvariasan bennünket ami jogos is mert a koncertjegyért nem fizettünk. De előfordulhat az is hogy, csak a fotósárokból tessékelnek ki és utána nem tőrödnek veled tovább és folytathatod a fotózást az árkon kívülről. Ha bevállalod a kockázatot, hogy bemész a táncoló tömegbe és folytatod a fotózást akkor tiszta őrült vagy. Nem akarlak elkeseríteni, de szinte 100% hogy megsérül a géped és bakancsok nyomait kell tisztogatnod az LCD-kijelzöröl miután kiöntötted a törött optikából a sört

Mi is az a fotósárok?

A koncert téren a nézőket elválasztják a színpadtól egy 1. méter magas vas kordonnal, amit a színpad előtt két három méterre állítanak fel ,így a színpad és a nézők között lesz egy terület ami üres.

 Ezzel akadályozzák meg hogy bárki felmászhasson a színpadra és megzavarja a koncertet, és ez a terület egy biztonsági zóna ahol a biztonságiak is állhatnak, és a zenekar és a felszerelésük is biztonságban van.

Ezt a területet nevezzük fotós ároknak.

  
Ha megvan az akkreditációnk vagy engedélyünk ,vagy esetleg csak magunknak fotózunk, akkor már indulhatunk is.

De mit vigyünk magunkkal?

– Gépváz: Több profi fotósnak két gépváza van, az egyiken mindig egy nagylátószögű

optika van, a másikon pedig egy teleobjektív, hogy ne keljen optikát cserélni.

De ha több gépvázad van akkor is csak egyet vigyél mert ha leöntenek vagy fellöknek akkor csak egy váz sérül. De vidd azt amid van. Ha ismered a kamerád határait akkor szinte mindegy mivel fotózol.

-Optika: Nincs különösebb titka, azt vidd amid van. De az a legjobb ha át tudsz fogni 18 mm-től 200mm-ig.

Legfontosabb és talán legtöbbeteket érdeklő kérdés:

Mire állítsam a gépet koncertfotózáskor?

A sötét színpad vagy koncertterem, látványa sok fotóst elbizonytalanít vagy eltántorít a koncertfotózástól és ezáltal gátat szab a fotós saját magának és a kreativitásának.

A legfontosabb dolog: Nem kel megijedni vagy kapkodni.

Első látásra mindegyikőtök úgy gondolja amikor odaér egy koncert helyszínére és látja az előzenekart játszani ,hogy kevés a fény. Pedig ez nem igaz mert a színpadot sok sok erős reflektor világítja meg szinte minden irányból.

Valószínűnek tartom, hogy az elmúlt koncertfotózásodon panaszkodtál, hogy nem lett jó mert kevés volt a fény. De ha visszanézed a képeket valószínűleg ki vannak égve.

Ennek nagy jelentősége van a további fotózási technika megértésében, ezért olvasd el még egyszer ezt a bekezdést lassan és hangosan hogy ténylegesen megértsd majd a továbbiakat és az ezzel kapcsolatos összefüggéseket.

Lássuk a beállításokat.

Állítsd az ISO értéket 800-as értékre. (följebb ne állítsd semmi képen sem.)

A fehéregyensúly beállítása: Volfrámizzó legyen- kb 3200 kelvin.

Auto fokusz beálítása: All servo (követő fókusz) legyen.

Autofokusz pont kiválasztása: a középső autofokuszpont legyen kiválasztva

A fénymérési mód: Középre súlyozott átlag-legyen

Az üzemmódválasztó tárcsán válaszuk az M (manuál)-üzemódot.( azt amikor én választom meg a záridőt is és a blende értéket is .)

A blende értékét álítsuk mindig fix értékre. Lehetőleg a legkisebb értéket válasszuk vagy nagy fényerejű optikáknál (2.8) egyel kettővel visszább.

Állítsuk maximális sorozatfelvételre a fényképező gépet.

Lehetőleg fotózzunk JPG formátumban mert a raw felvétel feldolgozása időt vesz igénybe-előfordulhat amíg folyik a raw fájlok írása, nem látható a kijelzőn a kész fotó ami a megfelelő kontroll elvesztéséhez vezethet-és sorozatfelvételnél is kevesebb fotó lőhető vele.

Van néhány megrögzött fanatikus aki a jobb képminőség érdekében raw formátumban fotóz koncerteket de úgy gondolom, hogy a koncertfotózás lényege nem a jobb képminőségben rejlik hanem a hangult és a gesztusok minél jobb vizaadásában.

Vakut ne használjunk mert a koncertet 100 reflektor világítja meg és nem hiszem, hogy kellene még egy a sok közé.

Nézzük is meg mindjárt, mért is kell (M) manuális beállítással koncertet fotózni.

Már tudjuk, hogy sok reflektorunk van, tehát van elegendő fényünk. De ami nehézséget okoz az hogy ezek a fények változó mennyiségűek, hol sok van belőle hol meg kevés.

Az az igazság, hogy szinte lehetetlen lekövetni a fények változásait ezért bízzuk ezt a gépre.

Mivel a blende értéket fixre állítottuk nekünk már csak a megfelelő záridő beállítással kel foglalkoznunk, egyelőre.

Nekünk éles bemozdulásmentes képekre van szükségünk tehát célszerű a záridőt kézben tartani, hogy ne elmosódott bemozdult képeket kapjunk. Tehát állítsuk a záridőt olyan értékre

amivel ezt megkapjuk. Vannak gyakorlottabb fotósok akik teleobjektívvel is nagy biztonsággal képesek 1/100 záridő környékén vagy kicsivel alatta is bemozdulásmentes éles képet készíteni.

Tehát keressük meg a képességeinkhez megfelelő, nekünk ideális legkisebb záridőt amit még biztonsággal képesek vagyunk kitartani. Persze itt figyelembe kell venni, a fellépő együttes habitusa milyen jellegű. Vannak rock bandák akik egy helyben álva zenélnek és vannak akik rohangálnak a színpadon. Minden koncert megvilágítása más és más, sőt még számonként is eltérhet a világítás mértéke, ezért nincs konkrét záridő recept. De személyes tapasztalataim szerint Valahol 1/80 és 1/125 közötti záridő beállításnál nagy valószínűséggel megtalálod a megfelelő értéket. De kicsit érdemesebb a gyorsabb záridő felé hajlani mert mi hiába vagyunk képesek kitartani hosszú záridőt is de ez még nem lassítja be a színpadon mozgó együttest.

Persze a megfelelő értékek kis mértékben eltérhetnek a fentiektől a használt objektívek fókusztávolságának és fényerejének függvényében.

Mivel a blende értéket fixre állítottuk nekünk addíg kell tekernünk a főtárcsát ameddig az expozíciós szintjelző nullára nem áll, ( vagy annak közelébe.)

Ha nullára állítottuk az expozíciós szintjelzőt akkor leolvashatjuk a megfelelő záridőt az adott blende értékhez. Ha az adott záridő megfelelő a képességeinkhez és a használt optika fókusztávolságához akkor Nagyából helyben is vagyunk. Ha záridő túl alacsony a képességeinkhez vagy a használt optika fókusztávolsághoz akkor emeljünk az ISO-értékén de csak óvatosan mert a magas iso érték zajosodáshoz vezet a képen. De vannak már olyan félprofil kamerák melyek elég toleránsak a magasabb iso értékekhez és kevésbé zajosak.

A kameránk ismeretében ajánlatos 1/3-lépésenként emelni az iso értéket de ne esünk túlzásokba mert a kamera LCD képe becsaphat bennünket. A kis kijelzőn nem látszik zajosnak a nagy felbontás miatt de ha belenagyítunk már szinte élvezhetetlen a kép úgyhogy csak csínyán a magas értékekkel.

A fotózás technikája!

Tehát fix blendén vagyunk (tág rekesz) nekünk csak a záridőt kell kézben tartanunk hogy megfelelően exponált képet kapjunk. Elvileg

Sokakban felmerülhet persze jogosan ,hogy képtelenség lekövetni a fények változását mert mire élesre állsz és az expozíciós szintjelzőt is nullára állítod már megváltoznak a fények és képtelenség jól exponált éles képet készíteni.

Elárulom, hogy az aggodalmatok teljesen jogos.

De ha tovább olvastok elárulok pár technikai trükköt nektek amivel azonnal orvosolhatók a fentiekben említett problémák. Ezek nem a saját technikáim hanem velem is megosztották azok a nagy magyar fotós ikonok akik a mai napig meghatározzák a magyar fotográfiát mind idehaza mind külföldön.

Először is soha ne vedd el a szemed elől a gépet!!!!

Ezt szó szerint kell értelmezni, és az egész koncert alatt próbáld meg a keresőn keresztül keresni a témát. Persze tudom nehéz mert azért figyelni kell a körülötted történő dolgokra és a színpad másik felén lévő eseményekre is de próbáld meg minél többet a szemed előtt tartani a gépet.

Másodszor pedig mindig tartsd élesen a témádat. Amit látsz a keresőben az mindig éles legyen. ( ezt könnyű végrehajtani mert lenyomva tartod félig az exponáló gombot és mivel követő fókuszon vagy, mindig élesen tudod tartani a témát.)

Harmadszor: ha azt látod a keresőben amit szeretnél megörökíteni akkor az expozíciós szintjelzőt tekerd a nulla értékre és utána exponálj.

Ha az expozíciós szintjelző pozitív  irányba el van tolódva a főtárcsa elforgatásával ne álíts a nulla értékre és ne exponálj mert túl világított vagy bemozdult képet kaphatsz. Mért is? Mert a tárcsa elforgatásával a záridőt tovább csökkentjük, ami bemozdult vagy kiégett képet eredményez. Ilyen esetben várjuk meg míg a fotó alanya kilép a fénybe vagy rávilágít egy reflektor és akkor fotózunk.

Ha az expoziciós szintjelző negatív irányba van elmozdulva akkor pedig bátran állítsuk a nulla értékre (vagy -1/3-2/3 -al kicsit alá) az expozíciós szintjelzőt és már fotózhatunk is. jó eséllyel jól megvilágított, és éles bemozdulásmentes képet kapunk mert ebben az esetben a záridőt növeltük ennek minden előnyével.

Jó tanácsként mondom 1/3-2/3 fényértékkel kicsit exponáljuk alá a képet mert ez jótt tesz a képnek. Mért is? Mert ha hátulról reflektorral erősen megvilágított a témánk, akkor sokkal jobb eredményt kapunk mert a fénykontraszt a képen kisebb lesz és nekünk is jól jön rövidebb záridő a bemozdulásmentes képhez.

-Tehát hogyan is kell lekövetnem a fényeket?

 Vegyünk egy példát: Egy 70-200mm F4-5.6-os fényerejű ,elégé elterjedt kitt teleobjektívvel fotózok koncertet nem vagyok gyakorlott de azért már fogtam telét a kezembe.

Ami azt jelenti hogy nagy biztonsággal kitartom 1/125-ös záridőn.

Akkor manuálban beállítom a legkisebb blendét és 1/125-ös záridőt.

Ehhez az értékhez viszonyítva látom az expozíciós szintjelzőn az értékeket

a fent említett beállítások mellet.

Közben folyamatosan tekerem a beállító tárcsát és figyelem az expozíciós szintjelzőt és a keresőben kiírt záridő értéket.

Ha azt látom amit fényképezni szeretnék, és az expozíciós szintjelzőm + irányba van kimozdulva a beállított 1/125-hőz képest ugyebár akkor a beállítótárcsát tekerve az expozíciós szintjelzőt a nulla értékre (vagy 
-2/3, -1, fényértékkel a 0 érték alá) tekerem és lenyomom teljesen az exponálógombot. (Mert ugyebár már mindig félig lenyomva tartom) és elkészítem a képet.

 Ha azt látom amit fényképezni szeretnék és az expozíciós szintjelzőm a 1/125-höz képest -2/3 nál kisebb értéket mutat (pl: -1 , -2 ) akkor  próbáljuk lekövetni és  bátran fotózzunk mert a kép megfelelően exponált és bemozdulás mentes lesz. Tehát ne akarjuk  utána tekerni  a beállító tárcsát a nulla értékre hanem bátran exponáljunk. Ha az expozíciós szintjelző pozitív irányba van kimozdulva akkor semmiképen ne exponáljunk, inkább  várjuk meg míg a fényképezni kívánt alany kilép a fénybe vagy rávilágít egy reflektor, ezt azonnal látjuk a keresőben az expozíciós szintjelzőn mert átugrik a negatív  értékek irányába.

Egyszerűbb végrehajtani mint elmondani mert nem kell sokfelé figyelni csak a megfelelő záridőt beállítani ami a használt fókusztávolság és a saját tudásunk függvénye, és ehhez viszonyítva figyeljük az expozíciós szintjelzőt.

Tudom sokatokban felmerülhet a kérdés hogy lehetetlen lekövetni a fények változását mert

annyira gyors, és mire a beállító tárcsát a megfelelő irányba és helyre tekered addígra változnak a fények és nem lesz élesben a téma sem mert el kell hozzá engedni az exponáló gombot ,hogy a beállító tárcsát tekerni tudjad és utána újra kell élesíteni megint.

 A felmerült probléma jogos de erre is van több megoldás is.

Egyik megoldás az, hogy a középső ujunkal exponálunk és az van folyamatosan az exponáló gombbon és folyamatosan félig lenyomva tartva ezzel exponálunk, miközben a mutató ujunkal tekerjük a beállító tárcsát.

Elsőre tudom kicsit bizarrul hangzik, de profik között gyakran alkalmazott technika és nem csak koncertfotózáson használják. Kis gyakorlással át lehet szokni és semmilyen problémát nem okoz a használata, sőt gyorsabb beállítást tesz lehetővé.

Másik megoldás amatőrök számára már macerás lehet de ugyanilyen jó eredményeket hoz.

Melynek lényege hogy átprogramozzák a kamerát és a gépváz hátulján található másodlagos beállító tárcsán végzik az expozíció korrekciót a hüvelykujjukkal  miközben a mutatóijukkal élesen tartják a témát

és bármikor exponálhatnak.

A harmadik megoldás Szintén a gépváz átprogramozásával valósítható meg, melynek lényege

hogy az élességállítást programozzuk másik gombra. Tehát nem az exponáló gomb lesz az élességállító hanem valamely másik. A profik általában ezt a beállítást használják mert az általuk használt technikákhoz ez a leggyorsabb.

Jómagam is ezt a beállítást használom sőt az általam ismert és nagyra becsült fotós kollégáim barátaim nagy része is ezt a beállítást használja.

Ajánlom hogy nézzétek át a kamerátok használati útmutatóját mert valószínűleg programozható és módosítható a vezérlőtárcsák és beállító a gombok helyzete.

De nem ajánlom ,hogy ha már megszokott, és jól bevált, vagy esetleg a gyári technikai beállításaid vannak akkor ezektől eltérj, mert az átszokás sok időt és energiát emészthet fel, és nem biztos, hogy kihasználnád ezeket a beálításokat mert átlagos felhasználás mellet bőven elég a gyári beálítás.

De ha átlagos fotós vagy ne gondolkozz ezen hanem csak alkalmazd a fent leírt technikát

és jó képeid lesznek és őröm lesz a koncertfotózás.

Még pár jó tanács: - csinálj sok sok képet a koncerten és sorozatokat lőj mert annál kellemetlenebb nincs, amikor a modell csukott szemmel szerepel minden képünkön.

Sőt a sorozat felvételnél több élesebb képünk lesz mint elvárható lenne. Ha szemből futózok az énekest és a mikrofon a szája előtt van (szopja a mikrofont) az képi hibának számít. Tehát krüljük az ilyen felvételeket.  A vérprofi koncertfotósok és köztük én is, nem a fent leírt  technikát használjuk  a koncertfotózásra, de az magasabb szintű tudást és rengeteg gyakorlatot igényel. A fentebb leírt technikát amatőrök  is hamar elsajátíthatják és rengeteg jó képet készíthetnek.

Jó szórakozást nektek és remélem hasznos információkat adtam azoknak akik koncertfotózásra adják a fejüket.